Hallstatt

2008 szeptember 23. | Szerző: panyopanni |

Nem árulok el nagy titkot, hogy sok kedvencem van Ausztriában, és általában véve tetszik, amit ott látok. Ha mégis választanom kell az eddig látott ausztriai csodák közül, minden gondolkodás nélkül Hallstattot választom.

Ici-pici kisváros a Hallstattersee partján, a hegyoldalban, szorosan egymásra épített házakkal, szűk kis utcákkal, és az “Ausztria legszebb kisvárosi főtere”

címet elnyert pici térrel. A főtér egyik jellegzetessége az a ház, amelynek falába egy körtefa ékelődött be. Sehol másutt nem láttam ilyet. A városban nincs hely sem terjeszkedni, sem építkezni, a lakosság száma évek óta 1000 fő körül mozog.

De Hallstatt valami más szerepet is betölt: emlékszem a hangulatra, amely ott talált meg. Felhőtlen elégedettség /nem azonos a boldogsággal, mert ez utóbbit én inkább pillanatnak nevezném, nem állapotnak/, pihenés, a világra rácsodálkozás kettesben. Nászútonkat töltöttük a Salzkemmergutban, és volt egy hely, ahová kétszer is elkirándultunk: ez természetesen Hallstatt volt. Ez a városka olyan nekem, mint Firenze. Bármikor visszamennék, amiatt a hangulat miatt, ami ott elért akkor.

Először azért mentünk oda, mert csupa szépet írt róla az útikönyv. Másodszor pedig azért, mert egyetértettünk mindazzal, amit olvastunk és meg akartuk nézni még egyszer. Hogy újra lássuk.

Felmentünk a világ legrégebbi sóbányájába, magunkra öltöttük a “bányaruhát”, figyeltük az idegenvezetést, sajnos nem sokat értettünk belőle. Még mindig nem tanultunk meg németül.

Sétáltunk a templomkertben, bár ezt jobb lenne inkább idézőjelbe tennem. Annyira kevés a szabad terület Hallstattban, hogy igazi temetőjük sincsen. A templom egyik kis kápolnájában vannak a korábban elhunytak földi maradványai, egészen szokatlan módon: a polcokon. Helyszűke miatt így tudták megoldani a “temetést”. Megvallom, hogy ebbe a kis “csontterembe” én magam nem mentem be, kicsit horrorisztikusnak és morbidnak tartom a temetésnek ezt a fajtáját. Tökéletesen letisztogatott koponyákra írt nevek, születési-halálozási évszámok… Nekem ez túlságosan félelmetes.