Melk – egészen közelről

2008 szeptember 20. | Szerző: panyopanni |

Melk. Először A rózsa neve c. regényből készült filmet nézve hallottam róla. Vilmos testvér Adso-ja Melkből való volt. Melki Adso. /Christian Slater alakította, nekem nagyon tetszett úgy, ahogy volt! Hogy ne is említsem Sean Connery-t, mint Vilmost!!! És azokat a válogatott, félelmetes arcú-testű színészeket!!! Hangulatában mindenképpen hidegrázós középkort idézett az egész, még a szerző, Umberto Eco is elismerte a hatást/

Aztán a térkép egyik foltja lett Melk. Mindig láttuk az apátságot, megállapítva, hogy “majd egyszer, ha sok időnk lesz, megállunk itt.”

Ez volt nekem eddig Melk. Film és térkép.

És amit eddig csak elsuhanni láttam magunk mellett, most testközelivé vált! 10 perc kitérő az egész, aztán az ember elgondolkodik: eddig vajon miért nem vettem erre az irányt?

A melki apátság még a barátságtalan, esős időben is pompázatosnak látszott. Ez most nem a “napsütötte Ausztria” napja, de mindenképpen meghatározó.

 

Christian Slater Adso-arca jutott eszembe, ahogyan szaladtam az apátság felé az esőben. Kevés időm volt, a család az autóban várt… Az eső miatt a fényképezéssel is sietnem kellett, ernyő ugyanis nem volt nálam. Az orrom után mentem-szaladtam, bár bevallom, a sok turista is segítségemre volt: követtem őket, és bíztam abban, hogy belépődíjat nem kell fizetnem. Nem csak az ernyő hiányzott a kezemből, hanem a pénz is… Jellemző rám, hogy előbb szaladok, aztán gondolom végig az ügyet, a magam naivitásával.

A kis parkot meglátva elámultam.

Milyen szépséges, zöld és szimmetrikus!!! Nem olyan monumentális, inkább barátságos. Christian Slater arcát felváltotta a fejemben a firenzei Bobóli-kert, amit 2 hónappal ezelőtt láttam. / https://napsutotteitalia.cafeblog.hu / Nekem a melki apátság parkja varázslatosabbnak tűnt, mint a világhírű firenzei park.

Az apátság pedig “aranyos”, abban az értelemben, mintha minden aranyból lett volna ott.