Tirol – Kitzbühel

2008 szeptember 3. | Szerző: panyopanni |

Kitzbühel egy újabb tiroli gyöngyszem.

2-3 órát töltöttünk ott, sétáltunk az óvárosban, majd meglátogattunk egy népszerű és nyüzsgő játszóteret. Láttunk lovaskocsikat, hegyi vasutat, gyönyörű kis utcácskákat,

régi hangulatot idéző falakat, kedves terecskéket, színes, virágokkal tarkított házakat, balkonokat.

Az egyik utcában /véletlenül éppen egy üzlet előtt/ megálltunk, elővettük a térképünket és tanácstalanul nézegettük, vajon merre induljunk tovább. Az üzletből kilépett egy középkorú, roppant kedves hölgy, megkérdezte, segíthet-e. Igen, igényt tartottunk rá. Elmondta, merre van a központ, és a játszótér. Sőt adott egy nagy, leporelló-szerű Kitzbühel térképet is, és kellemes időtöltést kívánt. Jól beszélt angolul, így viszonylag sokat kommunikálhattunk. Kérdezte, hogy először vagyunk-e Ausztriában. Mikor megtudta, hogy nem először járunk ott és magyarok vagyunk, lelkendezni kezdett, elmondta, hogy bár ő még nem járt Budapesten, a szülei nagyon szeretik, minden évben meglátogatják fővárosunkat. Linzben élő nővére is szereti Magyarországot, a magyarokat. Én is beszéltem neki Budapestről, itt most nem a parkolási nehézségekről, az állandó dugókról, a Nyugatinál nyüzsgő hajléktalanokról volt szó, hanem egy kis „országimázs-építésről”.  Amit tudtam, megtettem Budapest érdekében, még ha az nem is volt sok.

 

Még korábban találkoztunk magyarokkal odakint Tirolban. Egy idősödő magyar házaspár beszélgetésére lettünk figyelmesek a fieberbrunni strandon, éppen Cseh Laci ezüstérméről beszéltek. Nekem jólesett magyar szót hallanom egy eldugott kis osztrák faluban, a hölgy viszont kifejtette: nem szereti, ha lépten-nyomon magyarokba botlik külföldön. Ezt meg tudom érteni, még akkor is, ha én nem így gondolom. Neki nem tetszett sem Fieberbrunn, sem a Pillersee, sem Salzburg. Másfél percet beszélgettünk összességében, illetve inkább ő beszélt: ez idő alatt megtudtam, hogy mi az, amit NEM szeret. Kicsit sajnáltam őt, hogy ebben a gyönyörű környezetben sem látja a szépséget.

 

Sokkal kellemesebb volt az osztrák ruhaüzletbeli hölggyel beszélgetni…