Tirol – Waidring és Fieberbrunn

2008 augusztus 26. | Szerző: panyopanni |

Általában olyan helyre utazunk nyaralni, ami nekünk kedves. Mint mindenki más. Amit már ismerünk, vagy szeretnénk megismerni, aminek vonz a szellemisége, a hangulata, a kultúrája. Így vagyunk mi Ausztriával is. Kedves nekünk. Ezért lelkesen írok róla.

Első napunkon átautóztunk Waidringba.

Ez a kis falu testesíti meg mindazt, amit korábban Tirolról képzeltem. A völgyben fekszik, körülötte a nyugalmat árasztó hegyek, az út kanyarog, a házak barátságosak, virágosak… Egységes a kép, nincsenek oda nem illő részletek.

A ’70-es években a falu elnyerte a “legszebb tiroli település” díját. Hozzá sem kell tennem, hogy nem érdemtelenül. Leparkoltuk a kocsit, és útra keltünk a faluban: T. üldögélt a babakocsiban, mi pedig rácsodálkoztunk a körülöttünk lévő kis falura.

 

A helyi játszótéren időztünk egy órácskát. Ez nem is igazán játszótér volt, hanem a waidringi óvóda kertje. Ausztriában gyakori, hogy nyaranta nyitva hagyják az amúgy szabadságon lévő óvódák játszótereit: bárki bemehet és jól érezheti magát. Hát, mi ott Waidringban sokat játszottunk, majd egy padon ülve megeszegettük az itthonról hozott elemózsiát. Aztán visszaindultunk a szállásra, hogy T. aludjon egyet.

A délelőtti kirándulás és a déli szieszta után strandolni indultunk.

Sankt Ulrich am Pillersee-től néhány kilométerre pompázik Fieberbrunn. Kicsi strandja is van,

igazán hangulatos környezetben: a medencéktől néhány lépésnyire, közvetlenül a kerítés mellett, domboldal húzódik, itt pedig minden délután birkák legeltek. T. nagy örömére. Amikor megszólalt a vezérbárány nyakában a csengettyű, a gyerek azonnal indult a kerítéshez, hogy közelebbről is szemügyre vegye a legelésző állatokat. Aztán persze jöhetett a fürdés: egy órán keresztül ki sem jöttünk a medencéből!

Este az apartmanban már csak vacsoráztunk, melegszendvicset készítettünk, és bedőltünk az ágyba. T. remekül aludt, sokszor ő maga kezdeményezte az ágyba fekvést /itthon ilyen nem fordul elő sosem/.

 

.