Tiroli tájakon

2008 augusztus 24. | Szerző: panyopanni |

Már régóta terveztük, hogy újra megcsodáljuk Ausztriát. Az elmúlt öt évben három nyáron is megfordultunk ott: egyszer a Salzkammergutban, nem mellesleg ez a nászútunk is volt egyben. Aztán pedig Karintiában, a Turnersee mellett töltöttünk pár napot, amikor is a jesolói hőség elől hazafelé tartva a kellemes osztrák hegyekbe menekültünk.

Én idén mindenképpen Tirolt akartam látni, a család pedig rám bízta a szervezést. L. rábólintott az útitervre, elkészítette a költségvetést és tulajdonképpen már indultunk is. T. 16 hónapos múlt, kiismertük a napirendjét, és bíztunk abban, hogy jól bírja az utat.

Szerencsénkre így is lett.

 

Az utazás előtti 2-3 napot azzal töltöttem, hogy felkészültem: mostam, vasaltam, beszereztem talán mindent, ami szükséges lehet… Pénteken délután becsomagoltam, L. pedig bepakolt mindent az autóba: babakocsi, hűtőláda, ásványvizek, fél karton tej, 2 nagy táska tele ruhákkal /rossz időt jósoltak, ez kissé növelte a ruhák térfogatát/, T. utazóágyacskája, biciklisülése, a Boribon-sorozat… miegyéb. Reggelre már csak a 2 bicikli tetőcsomagtartóra szerelése maradt.

 

Szombaton 5-kor keltünk, L. sietett le a garázsba, hogy elrendezze a bringák ügyét. Én fél 6-kor keltettem a gyereket, fél óra múlva minden rendben is volt.

Reggel 6-kor indultunk; majd’ fél liter tejeskávét öntöttem magamba, hogy tisztességgel-nyitott szemmel bírjam a vezetést.

Tatabánya és Győr között volt egy kellemetlen epizódunk: T. rettentően sírt az autóban, aztán álomba szenderült és minden rendben alakult.

Bekészítettük neki a hátsó ülésre a kispárnáját, és Zdenek Miler örökzöldjét, a Kisvakond sorozat egyik tagját, így amikor ébredt, minden próbált a megszokotthoz hasonlítani… Ettől függetlenül többször is megálltunk pihenni, enni, szaladni egyet, ezek a „szertartások” hozzátartoznak az utazásainkhoz.

 

Délután 3 órakor, 9 órányi autózás után érkeztünk meg Sankt Ulrich am Pillersee-be, egy kis hegyi faluba, a Pillersee partjához. Itt foglaltunk le apartmant, olyat, ahol T-nek külön kis szobácskája lehetett, és ahol kicsit visszavonulhatunk a megszokott világtól.

 

Egyszerűen csodálatos volt az egész: a kis tavacska a falu szélén, a rengeteg virág, a harapni-friss levegő, a hegyekből áradó isteni nyugalom…